Zsákok
Ez már a láz, a hamvanincs,
Az éjjel halhideg hamu,
Üres mosolyod, a lüktető,
Emlékké fakult visszaút.
Az egyetlen ami megmarad.
Koszos ruhád ma rám kerül:
A krumpliszsákok boldogok.
A vödörben halhideg hamu.
A lelkünkre zárt sötétben,
Újra egymásba csírázunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése