Hangtalan saruján...

Hangtalan saruján...


Hangtalan saruján vándorpor,
Épp most jött ki a városból.
Égen vetne, de mélyen szánt,
Mutatkozz be!
             Ő a belédzárt.

Nem olyan bölcs, mint a mesékben,
De nem is nevetne a hülyéken.
Két szeme együgyű megnyílás,
Mutatkozz be!
            Ő a disznóláb.

Nem szól hozzád, csak sétáltok,
Síkságot fognak a sziklások,
Ahol tűlevél van, vagy olajág,
Borulj térdre!
            Ez az új hazád.

Népdalos

Ennek a dallamára írtam egy szöveget : )

Esőisten

Fogd a botom, esőisten,
Hogyha nem kell, vidd a szívem!
Öltöztesd fel friss ruhával,
Koszorúzd meg szivárvánnyal.

Én meg majd a belső űrben,
Mint barlangból, rossz időben,
Szétnézek majd a határba',
Meresztek a szivárványra.

Villámlelkű, kéz a kézben,
Jön az ég, hogy földig érjen,
A lélekvillám nehéz áram,
De én most a földbe zártam.

És a csönd, az ezüstpersely,
Megtellik az esőcseppel,
És a bordás, borús barlang,
Úgy kondul meg, mint a harang,

Megszólal az esőisten:
"Tessék itt van, fogd a szivem,
Testén fénylő, friss ruhával,
Zsebében egy kis csuhával.

A kis csuha, hogyha esik,
Mérföldesre terpeszkedik,
És az egész világ látja,
Kifeszül a boldog fátyla.

Kampófaggyú

Kampófaggyú


Elbújt a zöld ág is fehér erdőben,
Az egész világ téliálomnapló,
Lehellet játszós kincses ablakok,
Virágain túl a kampófaggyú.
Szétszórt magvaknak ablakpárkánya
Igazi túlélő csalogató,
És majd a húzódó medveárnyékból,
Bújik a zöld ág, a szabduló.