A takarók dagálya
a reggel felé ringat,
kincseket sodor,
kagylóhéj szemhéjadon.
Nézz, hallgass bele!
Megkaptad előlegbe.
A képzelet este,
előbb arat, mint vetne.
De vedd le,
már nem kell szemfedő,
érezd, hogy könnyű,
könnyebb a lepedő,
jó éjszakát, a horkoló napodnak!
A sötét csendnek,
a mocorgó zajoknak!
Ideje megszűnni,
s mint valami félig élő,
átaludni
a csillagok mosolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése